Úgy sejtem, az egyetlen magyar író én vagyok e széles locspocsú Kárpát-medencében, aki egy megszállott elszántságával optimalizál honlapokat. Ennek a meglehetősen speciális web-munkának, az úgynevezett keresőmarketing-tevékenységnek én egy meglehetősen sajátos módját űzöm, talán túlzás nélkül állíthatom azt is, hogy teljesen egyéni metódussal érek el nem lebecsülendő eredményeket. Alig hihető, de kóros netofil grafomániám megnyilvánulásait ezen a módon sikerült a keresőoptimalizálás (SEO) malmára hajtani oly módon, hogy a kerekek valami hasznot is képesek legyenek kiforogni.

Mert hát miről is van szó? Arról, hogy az elmúlt bő évtized során egy meghökkentő méretű webuniverzum épült ki napi szorgalmam nyomán. Tízezres nagyságrendről van itt szó, kérem: félszáznál többre tehető nagyobb webegységem némelyike önmagában is ezernél több oldalt tartalmaz, bázis-blogom például 1500 bejegyzéssel büszkélkedhet, bőven veri az ezret írói oldalam weblapjainak és a régi UngParty archív oldalainak a száma is.

Csak blogból 30-nál többet működtetek... Ez akkor is őrületes szám, ha van közte néhány igen ritkán frissülő vagy lezárt is, mert a többi 25 viszont aktívnak, élőnek tekinthető, és legalább 15 folyamatosan frissül. Emellett ott vannak a szintén rendszeresen gondozott-bővített magazin-szerű egységek és lapgyűjtemények (páldául: BDK Online SEO server, vagy Zóna keresőmarketing BDK), a külön rendszerbe foglalt kisebb-nagyobb tematikus összeállítások (pl.: Kárpátaljai lakás kiadó, Virtuális szerver-megelőzöttség, VPS), továbbá pedig a valamelyest önállólónak tekinthető külön oldalak sokasága... Mondom: tízezres nagyságrend.

Értéke azonban nem is feltétlenül az oldalak nagy számában mutatkozik meg, hanem hogy ezt az egészet sikerült rendszerbe foglalnom. Bár kétségtelen, hogy ez nem egy könnyen áttekinthető hierarchikus webrendszer, az alá-fölé és mellérendelések eléggé bonyolult hálózatot képeznek, ám ez nem feltétlenül hátrány, sőt, én úgy tapasztalom, az interneten életképesebbek azok a rendszerek, amelyek a káosz és a rend között helyezkednek el, vannak bennük pontos logika szerint épített részek, de vannak kaotikusan egymásba ékelődő elemek is, vannak kiszámítható és kiszámíthatatlan átkötések, vannak világos elrendezésű főutak, de vannak zegzugos részek is, sőt, zsákutcák, önmagukba visszatérő körgyűrűk, elveszejtő labirintusok és a semmibe vezető járatok is.

Az egész együtt élő szervezetként működik, a teljes rendszert sűrű ér- és ideghálózat szövi egybe. Ideghálózatként értelmezhetjük a linkek, kereszthivatkozások rendkívül bonyolult összességét. Érhálózatnak, azaz az éltető vért szállító szisztémának pedig a tematikus összefüggéseket.

A roppant rendszerbe kétség kívül az én alkotó kedvem, fentebb netofil grafomániának nevezett beteges kreativitás-kényszerem viszi bele a mozgató energiát.

Az UngParty szerver-Virtuálé - mint web-birodalom - irodalmi jellegű. És nem csupán azért, mert a blogok és oldalak többsége az én szép-, köz-, napló- stb -írói műveimet tartalmazza, hanem inkább azért, mert a teljes szisztéma leginkább egy roppant terjedelmes, bonyolult felépítésű irodalmi műnek a jegyeit viseli magán. Továbbá pedig azért is, mert bármi is legyen oldalaim témája, tárgya, én mindenhez íróként nyúlok hozzá, és még ezt az újabban nagy szenvedéllyel űzött, önmagában igen száraz és egzakt metódusokkal operáló  honlap-optimalizálást is literátusi hozzáállással művelem.

Hogy ez mit jelent, és hogy miként is játszik ebben a kezemre felépített netvilágom, arról igyekszem beszámolni ebben a több részesre tervezett sorozatban.